Néhány évvel ezelőtt két helytörténész: Lévai Pál és Farkas Balázs hívta fel a figyelmét a Budapesti Történeti Múzeum munkatársainak, hogy érdemes lenne újra kutatást végezni a Háros-sziget mentén, egykor ezen a helyen állt ugyanis a premontrei monostor.
A monostort 1264-ben alapították, még IV. Béla uralkodása alatt, melyről több oklevél is fennmaradt, az épületet később a Pálos Rend kapta meg, pusztulása pedig a török korra tehető. Először a 19. században vadászházat építettek rá, majd a 20. században a Magyar Honvédség kapta meg és raktárépületet emeltek fel a területre, amely a maradványokat és környezetét is teljesen átrajzolta.

Az apátság a 19. században került újra az érdeklődés középpontjába, amikor Rómer Flóris, magyar bencés szerzetes, régész, művészettörténész bejárta, feltérképezte, részletesen leírta és lerajzolta az egész területet. Írásában megemlítette, hogy a Duna felé falakat lát. 1959-ben Zolnay László régész, a történelemtudományok doktora is megvizsgálta a területet, ő már a felszínen nem látott falakat, viszont egy kutat be tudott azonosítani, melyről Rómer Flóris is említést tett.

A kutatás több bejárást követően 2019-ben folytatódott, amikor is geofizikai vizsgálattal pásztázták végig a nyitott területeket, ahol erre lehetőség adódott, majd tavaly, egy szonáros búvárrégészeti kutatás során egy omladékmezőre lettek figyelmesek.
A mostani kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, hogy pontosan miből is állhat ez az omladékmező, találhatóak-e benne középkori maradványok. Az akció sikeresnek bizonyult, egy sekély vizes merülés során sok faragott követ találtak, de vannak újabb kori leletek is. Az viszont már most megállapítható, hogy az omladék mai formáját az újkorban nyerte el.

Kedvezők voltak a körülmények a merüléshez, a közelben lévő keresztgát mérsékelte a Duna erősebb hullámait, az idő is kedvezett, hiszen sütött a nap, a víz körülbelül 20 fokos volt és szerencsére a víz alatti adottságok is megfelelőek voltak, 40-50 centiméteres látótávolsággal.
Az első merülést Dr. Puskás Norbert végezte, hogy egy általános képet kapjunk a víz alatti területről. Már ez alkalommal kiderült, hogy ez az omladékmező nagy számban tartalmaz faragott köveket, ún. kváderköveket (kocka vagy téglalap alakú), falazó köveket sőt, olyan lapos faragott köveket is, melyeken ún. csapolás is fellelhető, lehetséges, hogy valamilyen épülethez tartozó ajtó- vagy ablakkeretnek lehetnek a töredékei, de ezt majd további vizsgálatok során fogják tudni pontosítani a szakértők.

A második merülés során Tóth János Attila búvárrégész az omladékmező oldalát vizsgálta meg és számos faragott követ, lehetséges középkori nyílászárókat és modern kori téglákat is talált. Kedvező módon kváderköveket a part mentén és a vízben is fel lehetett fedezni. Következő lépésként a felső réteget kellene eltávolítani, mert nagy valószínűséggel a felszín alatt találhatóak meg a középkori monostor izgalmas leletekben gazdag maradványai.
​
A Budapesti Történeti Múzeum csapata szeretné további geofizikai és szonáros kutatással feltárni a következő rétegeket is, melyre remélhetőleg jövőre lesz lehetőség.

Fotók: Keppel Ákos / BTM

​​Különlegessé tette az idei év előkészületeit, hogy tereprendezés közben igazi régészeti leletek kerültek elő, egy robbanó lövedék töredékdarabja, illetve egy tollkés pengéje.

​​Néhány érdekes információ az előkerült tárgyakról, azok történetéről:
A lövedékdarab minden bizonnyal egy valaha felrobbant fekete kézigránát darabja. Kétséges, hogy ez a konkrét lelet pontosan melyik évből származik, az viszont bizonyos, hogy a XVII. században már elterjedt volt a kézi-, vagy egy másik elnevezés szerint az úgynevezett dobógránát. Használata haditechnikai fejlesztésnek számított akkoriban, mert már veszélyesebb volt az ellenségre a gránát elhajítójánál.
De mi is pontosan egy kézigránát? Az 1600-as években, amikor a török uralom már több évtizede jelen volt hazánkban, korabeli csodafegyvernek számított, főként öntöttvasból készült, de volt agyag-, üveg-, és bronztestű gránát is. Súlyuk változó volt, de nagyjából 2-4 kg között mozogtak, anyaguktól és méretüktől függően. Harci eszközként nagyjából 30 lépésre is el lehetett őket hajítani, s egy egyszerű kanóc szolgált a gyújtójuknak.
(Forrás: A kézigránát a várostromtechnikában - Buda 1686. - Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp (blog.hu)
​A kézigránát a várostromtechnikában - Buda 1686.) 

​​Azt nem tudhatjuk, hogy a most megtalált lövedékdarab pontosan mikori, de nem mindennapi belegondolni, hogy akár az 1686-os ostrom idején is harcolhattak vele, és talán akkoriban került most megtalált helyére, amikor is Budát sikerült 145 év után visszaszerezni a török kézből.

​A tollkést az 1500-as években a toll megvágására használták. Feljegyzések alapján arra lehet következtetni, hogy nem házilag készítették, hanem vásárolták. Nagy mértékben megbecsülték ezt a használati eszközt, kereskedelmi forgalomba kerülése történhetett tokkal vagy anélkül, darab, pár vagy tucatszám alapján. Ára is azokban az időben ez alapján változott. 

​​Régészeti táborunkhoz visszakanyarodva, az ásatást követő napokon a gyerekek restaurátorműhelyben tevékenykedtek, 500-800 éves csontokból amuletteket készítettek, tanulmányozták a kiásott tárgyakat, illetve kódexlapokat is alkottak. A táborban egy zenés előadásra is sor került, amelynek keretében a történész munkájáról és régi történetírókról, énekmondókról tanulhattak a gyerekek.

​A gyerekek délelőttönként különböző szakmákkal ismerkedtek meg, délutánonként pedig azokhoz kapcsolódó alkotó foglalkozásokon vettek részt.

​​Az utolsó napon a héten készült alkotásaikból és a feltárt leletekből saját kiállítást rendeztek be és megnyitóval várták a szülőket, hozzátartozókat.

​Múzeumi táboraink nemcsak kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújt a kisgyerekeknek vakációjuk alatt, hanem edukatív jellege révén információkat kapnak az elmúlt történelmi idők eseményeiről, azok elbeszéléseiről, valamint az említett szakmák rejtelmeiről.

Andriska Emese - Pr, kommunikációs referens

A képanyag a Fővárosi Levéltárból származik, amely az akkoriban zajló eseményeket kezdeményező módon, saját fotósaival dokumentálta, s így jelentős tényanyagot rögzített képeken is.  A képválogatás Csiffáry Gabriella történész-levéltáros (BFL) és Szöllőssy Ágnes művészettörténész (Budapest Galéria) munkája. ​

Miközben Sudár Balázs és B. Szabó János az utolsó kurátori tárlatvezetést tartották a kiállításban, kicsik és nagyok alkottak dekorációs íjat és nyilat vállfából múzeumpedagógusaink segítségével. Az Oroszlános udvarban a Magyar Történelmi Íjász Társaság tagjaival ki is lehetett próbálni a lovasíjászatot. Mindeközben a Társaság tagja, Füspök Zoltán a honfoglaláskori íjász viseletéről és felszereléséről tartott előadást az érdeklődő közönségnek. Mindenkinek köszönjük a részvételt, és reméljük, hogy hamarosan újra találkozunk!

A kiállításon a palota egykori dekorációjának és berendezésének megőrzött darabjai, látképek, fényképek, szobrok, építészeti tervek és rekonstrukciós részletek idézik fel az épület változatos történetét.

A kurátorok, Farbaky Péter és Rostás Péter számos új tárggyal és kutatási eredménnyel bővítették a kiállítás anyagát. Megcsodálhatjuk többek között Erzsébet királyné egykori parasztházának oroszlánalakos kőfaragványát, a királyi étkészlet míves darabjait, valamint a palota barokk, illetve historizáló átépítéséhez készült aprólékos tervrajzokat. Igazi kuriózum a Szent István-terem egyetlen megmaradt kandallócsempéje, amely a Zsolnay-gyárban készült.  

Tudjon meg többet a kiállításról! >>>

A BTM Vármúzeum 2021. június 9-én újra megnyitja kapuit a látogatók előtt. 

A középkori budai királyi palota történetét bemutató állandó kiállításunk mellett újra látható lesz a Lovasíjászok Budapest múltjából - A szkítáktól az oszmánokig című tárlatunk. A BTM Vármúzeum és a Magyar Történelmi Íjász Társaság közös kiállítása a sztyeppei népek lóhátról használt fegyvere, a reflexíj történetét, készítési technikáit mutatja be, s röviden áttekinti 7, a nagy sztyeppei országúton kalandozó, majd a Kárpát-medencébe megérkező és letelepedő nép íjászati stílusát a Kr. e. 8. századtól a Kr. u. 17. századig.

Nagy örömünkre immár élőben is látogatható lesz a virtuálisan is nagy sikernek örvendő Középpontban a középkor 5.0 - Ásótól a vitrinig című kiállításunk, mely a 2019-es év legfontosabb régészeti ásatásaira, azok eredményeire tekint vissza. A 2020-ban felépített kiállításon a leletek mellett a tárgyak "ásótól vitrinig" tartó útja, azaz a régész és a vele szorosan együtt dolgozó szakemberek (restaurátorok, történészek, geodéták, archaeozoológusok stb.) munkájának bemutatása is fókuszba kerül.

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk figyelmükbe ajánlani a Közösen kihordani című, az OFF-Biennáléval közösen létrehozott kiállításunkat, amely Péli Tamás roma festő monumentális, Születés című pannóját mutatja be. A kiállítás különlegességét többek között az adja, hogy az igen jelentős művet története során gyakorlatilag először láthatja a nagyközönség.

COVID-TÁJÉKOZTATÓ
Kérjük, hogy a látogatás előtt mindenképpen tekintsétek át tájékoztatónkat a látogatással kapcsolatos információkról, amely ide kattintva elérhető.

"2002-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem régészet és történelem szakon, egyetemi tanulmányaim alatt az Eötvös József Collegium tagja voltam. 2012-ben védtem meg PhD disszertációmat szintén az ELTE Bölcsészkarán. 2004 nyara óta dolgozom a BTM Régészeti Adattárában, kezdetben muzeológusként, 2008 októbere óta osztályvezetőként. Változatos feladatokon keresztül ismertem meg a muzeológus lét sokféleségét, revízióztam, válogattam és leltároztam anyagokat, még egy gyors kiállításrendezésbe is belekóstolhattam. A korai években számos régészeti megfigyelést végeztem, majd a Középkori Főosztály felkérésére munkatársként részt vettem régészeti feltárásokban is. Az elmúlt évek során a régészeti témájú kutatások mellett egyre több, a Múzeum történetével kapcsolatos kutatásba kezdtem bele és ennek tapasztalataiból forrt ki az a projekt, aminek keretében – természetesen a pandémiamentes „békeidőben” – nyugdíjas kollégáinkkal készülnek az intézmény történetéről szóló interjúk. A Vármúzeum vezetőjeként fontos feladatnak tartom, hogy az elmúlt évek építkezése után kialakuló „új épületben” egy prosperáló, a BTM tagintézményeihez méltó színvonalú múzeumot működtessünk, amelyben számítok munkatársaim támogatására. Ennek keretében szükségesnek tartom orvosolni azt a régi problémát, amely a külföldi és hazai látogatók számának aránytalanságában volt érzékelhető az elmúlt évtizedekben. Célom, hogy Főváros lakossága is mind nagyobb számban ismerje meg és látogassa a múzeumot. Az Adattár vezetőjeként továbbra is folytatom eddigi munkámat."

Gratulálunk, és további eredményes munkát kívánunk!

Ugyan jelenleg a múzeumok kapui zárva vannak, de bízunk benne, hogy hamarosan újból fogadhatunk látogatókat.

Addig is különleges karácsonyi ajándékkal készülünk a kultúra és a történelem iránt érdeklődőknek. A 2020. december 31-ig éves Budapesti Történeti Múzeum bérletet vásárlók a bérlettel egy alkalommal ingyenesen tekinthetik meg a Középkori Zsidó Imaházat is.

A bérlet ára: 8000 Ft
Érvényességi ideje a múzeum újranyitásától számított 1 év. A névre szóló bérlet tulajdonosa korlátlan számú alkalommal tekintheti meg a Budapesti Történeti Múzeum tagintézményeinek (Aquincumi Múzeum, Budapest Galéria, Kiscelli Múzeum, Vármúzeum) állandó és időszaki kiállításait.

A bérlet megvásárolható a Jegymester honlapján keresztül:
Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum bérlet | Jegymester

A vásárlás során kapott voucher beváltásának módja: az újranyitást követően a voucher a nyitvatartási időben bármikor (akár az első használat alkalmával is) beváltható a Vármúzeum jegypénztárában a névre szóló BTM bérletre. A beváltáskor kerül átadásra a Középkori Zsidó Imaházba szóló ingyenes belépőjegy is.

​A 2020-as év sok szempontból emlékezetes marad mindenki számára. A világméretű pandémia számos történelmi megemlékezést, rendezvényt elsodort – így történt ez a Budapesti Történeti Múzeum és az ELTE Néderlandisztika Tanszéke által közösen szervezett időszaki kiállításunkkal is a GYERMEKVONATOKRÓL, vagyis az éppen 100 évvel ezelőtt, 1920-ban indított nemzetközi segélyakcióról.

A kiállítást idén novemberben terveztük megnyitni, de már a tervezésekor felkészültek a szervezők a rendezvény esetleges elhalasztására. A kiállítást 2021 őszén, immáron vírusmentes körülmények között tervezzük megnyitni. Így, ha egy évvel megkésve is, de méltó módon tudunk megemlékezni erről a nyilvánosság által mindezidáig kevéssé ismert eseményről, amely az első világháború utáni Magyarország, illetve a segélyakcióban részt vevő partnerországok – elsősorban Hollandia, Belgium és Svájc – közös történelme szempontjából jelentős és máig tartó hidakat épített az országok és emberek között.

A kiállítás kurátorai: 
Réthelyi Orsolya tanszékvezető, ELTE BTK Néderlandisztika Tanszék
Perényi Roland történész, a BTM Kiscelli Múzeum Újkori várostörténeti főosztályának vezetője​

Találkozunk 2021 második felében a Budapesti Történeti Múzeumban a GYERMEKVONATOKRÓL szóló kiállításon!