A MAGYAR-ANJOU CÍMERES SELYEMKÁRPIT
állandó kiállítás

A budavári Szent György téren, az egykori Teleki-palota területén folytatott régészeti kutatások során a palota mélypincéjében egy sziklába vágott kút került feltárásra. A kút alsó 5 méterét kitöltő, iszapos, gazdag leletanyagot tartalmazó réteget valószínűleg egy rendcsinálás, nagytakarítás során töltötték fel. A légmentesség és az állandó vízutánpótlás szerencsés módon megőrizte a szerves – bőr, fa, textil – anyagokat. A magyar-Anjou címeres kárpitot összegyúrt sárgombóc formájában, mintegy 10 m mélységben tárták fel több, szintén selyemből készült textillelettel együtt. A kárpit földbe kerülésének idejét a kút alsó részén, az iszapos feltöltésből előkerült pénzek keltezik Luxemburgi Zsigmond király (1390–1427) korára.​

TEXTILLELETEK A 8-AS KÚTBÓL

A kárpit mintázata az Árpádok vörös-ezüst (fehér) vágásos és az Anjou-k kék alapon arany liliomos címerét rombusz alakú, ún. rutapajzsokban ábrázolja. Az Anjou pajzson a liliomok felett fekvő, E betűt formázó, háromágú, lebegő, úgynevezett tornagallér látható. Ez a heraldikában címertörésnek nevezett ábrázolás a nápolyi Anjou uralkodók címerhasználatával kapcsolja össze leletünket. Ábrázolása miatt tulajdonosát Anjou-házi uralkodóink és azok legszűkebb környezetében kell keresnünk. A kárpit eredetileg alábélelt lehetett a rajta látható varrásnyomok alapján, a készítés technikája: rátéthímzéses, több darabból összevarrt. Eredeti méretét nem ismerjük. Jelenlegi formájában a szélén durván lenyírt, visszahajtott, de ez az elfoszlott anyag javításával is magyarázható.