A kiállítás egy időutazás, amely visszarepít bennünket a 20. század fröccsöntött műanyag figuráinak világába. A második világháború után szinte a világ minden táján megjelentek a katona-, indián- és cowboy-figurák a gyermekes háztartásokban. Kiállításunk azt mutatja be, hogyan követték e játékok társadalomtörténeti szempontból az éppen aktuális politikai és egyéb környezeti hatásokat.

A tárlat azonban most rendhagyóvá válik, hiszen a látogatók nemcsak a vitrinekben lévő játékokat csodálhatják meg, hanem magukkal is hozhatják saját vagy gyermekeik régi, megunt játékait, jótékonysági gyűjtőakciónk keretén belül.

A Kádár (játék)katonái kiállítást március 15-én nagyszabású finisszázs-programmal zárjuk, de az adományokat április 15-ig várjuk.

​Bármilyen típusú játékot szívesen fogadunk, de kérjük, hogy a játékokat hiánytalan, ép és tiszta állapotban hozzák be. Hiányos, sérült, törött vagy szennyezett játékokat sajnos nem áll módunkban átvenni. Kérjük, olyan játékokat hozzanak, amelyeket gyermekeiknek is szívesen ajándékoznának!

A játékokat a múzeum nyitvatartási idejében hozhatják be a Vármúzeumba (1014 Bp., Szent György tér 2., Budavári Palota „E” épület), a Királypince vagy az Oroszlános udvar felőli bejáratunkon keresztül, ahol recepciósaink, teremőreink veszik át őket.

Múzeumunk nyitvatartása: varmuzeum.hu/latogatasi-informaciok

Kiállításunkról bővebben itt olvashatnak: varmuzeum.hu/kadarjatekkatonai

Múzeumunk az adományozók részére aznapi ingyenes belépést biztosít.

Jöjjön el, csodálja meg ezt a nem mindennapi tárlatot, és hozzon magával néhány játékot! Tegyük boldogabbá együtt a rászoruló gyermekek hétköznapjait!
 
Várjuk adományaikat!
 
A BTM Vármúzeum és az Igazgyöngy Alapítvány csapata

A múzeumok őszi fesztiválja idén ősszel is várja az érdeklődőket. Története röviden:

"A Múzeumok Őszi Fesztiválja először 2006-ban került megrendezésre a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A Fesztivál koncepciójának és tematikájának kidolgozására a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Képzési Központ (MOKK) kapott megbízást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) Közgyűjteményi Főosztályától.

"A fő cél a múzeumok széleskörű népszerűsítése volt. A Fesztivál szorgalmazói a Múzeumok Őszi Fesztiváljának megrendezésével a Múzeumok Majálisa és a Múzeumok Éjszakája mellett hagyományt kívántak teremteni, egy évente ismétlődő, hosszabb időszakot átívelő múzeumi rendezvénysorozattal.

Szándékunk volt a figyelmet nemcsak ráirányítani a múzeumokra, hanem fent is kívántuk tartani az érdeklődést, élményt nyújtó, korszerű oktató, szórakoztató, évről-évre megújuló programokkal. Arra törekedtünk, hogy a lehetőségekhez képest minél több múzeum – különösen vidékről – csatlakozzon az eseményhez.

2006-2011 között a Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, 2012-ben a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége (MVMSZ), 2013-tól ismét minden évben a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ kapott meghívást a Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat megszervezésére és a központi rendezvények lebonyolítására." (Forrás: http://oszifesztival.hu/tortenete.html - Múzeumok Őszi Fesztiválja weboldal ​NYITÓLAP > Rólunk > Története)

A BTM Vármúzeum progjamjai a Fesztivál ideje alatt:​

További részletek az egyes programokra klikkelve olvashatóak.

A kódexkészítés rejtelmeibe kaptak betekintést a soron következő alkotótáborban az arra jelentkező felső osztályos, általános iskolás gyerekek a BTM Vármúzeumban. Az egyhetes programunk 2022. augusztus 8-tól 12-ig zajlott. Rövid összefoglalónk következik a rendezvényről.​

A hét folyamán a gyerekek lépésről lépésre készíthették el saját kódexeiket. Első napon - miután megérkeztek - játékos formában ismerkedtek össze egymással, ezután pedig a kódexek világával. Délután minden résztvevő teában áztatva „antikolta” a kódexéhez szükséges lapokat.

​Táborunk második napja az Országos Széchényi Könyvtárban kezdődött, a gyerekek itt körbenézhettek a restaurátorműhelyben, majd Corvinát, illetve régi könyveket mutattak nekik. „A Corvina fogalmán a kutatás azokat a köteteket érti, amelyekről valamilyen módon bizonyítható, hogy Hunyadi Mátyás és/vagy Beatrix királyné könyvtárába tartozott, esetleg a palota más reprezentatív állományának része volt.”
​(Forrás: A corvina-fogalom https://corvina.hu/hu/a-corvinakrol/tortenet/a-corvina-fogalom/​

​Mindezek mellett a gyerekek kipróbálhatták az aranyozás csínját-bínját, úgynevezett füstfólia közreműködésével.
​Ezzel a technikával mindenki elkészíthette saját keresztnevét.

​​Délután a lapok összefűzése következett.
​Eredeti fűzőállvány helyett székeket használtak ehhez a művelethez, majd az így elkészült füzeteket préselték. 

​Szerdán délelőtt a leendő kódexek belső borítói kerültek felhelyezésre. Amíg ezek száradtak addig a gyerekek a múzeum raktárába látogattak, ahol kezükbe vehették a gyűjteményben ​található sarokvereteket, valamint bepillanthattak az itt őrzött eredeti, 1493-as Schedel-krónikába is.

​​Ezt követően a nap fennmaradó részében felkerültek a kódexek kemény borítótáblái, illetve a bőrborítás. Ehhez növényi cserzésű kecskebőrt használtak.

​​A csütörtöki nap a kódexeken lévő bőrök befestésével kezdődött, illetve ezekre különféle mintákat is véstek.

​
​Délután egy kalandfüzet segítségével a szerzetesek szemén keresztül fedezték fel a középkori palotát, majd a gyerekek folytatták a kódexek díszítését, a sarokveretek felhelyezését.

A tábor utolsó napján kezdésként Novokrescsenszkov Tamás segítségével beindították a Budapest - Fény és árnyék – A főváros 1000 éves története című kiállításunkban található 200 éves Landerer és Heckenast-féle nyomdagépet, amelynek segítségével a gyerekek pénzt, valamint a Schedel-krónikában található Budát ábrázoló metszetet nyomtatták maguknak.

​​Végezetül a gyerekek merített papírra lúdtollal és tintával gótikus betűkkel felírták a saját neveiket, majd arany és ezüst festékkel díszíthették azokat. 

​
​A programot a fent leírtak mellett egész héten különböző játékok is színesítették. Ilyen volt például a bestiáriumi állathatározó, vagy a kódexek mókás ábrázolásai alapján saját történetek kitalálása, de helyet kapott iniciálék felismerése, illetve a középkorban használt fűszerek meghatározása is.

A tábor Borzsák Réka és Szundi Anett múzeumpedagógusok vezetésével valósult meg, akiknek lelkiismeretes munkáját a gyerekekkel ezúton is köszönjük!

Néhány évvel ezelőtt két helytörténész: Lévai Pál és Farkas Balázs hívta fel a figyelmét a Budapesti Történeti Múzeum munkatársainak, hogy érdemes lenne újra kutatást végezni a Háros-sziget mentén, egykor ezen a helyen állt ugyanis a premontrei monostor.
A monostort 1264-ben alapították, még IV. Béla uralkodása alatt, melyről több oklevél is fennmaradt, az épületet később a Pálos Rend kapta meg, pusztulása pedig a török korra tehető. Először a 19. században vadászházat építettek rá, majd a 20. században a Magyar Honvédség kapta meg és raktárépületet emeltek fel a területre, amely a maradványokat és környezetét is teljesen átrajzolta.

Az apátság a 19. században került újra az érdeklődés középpontjába, amikor Rómer Flóris, magyar bencés szerzetes, régész, művészettörténész bejárta, feltérképezte, részletesen leírta és lerajzolta az egész területet. Írásában megemlítette, hogy a Duna felé falakat lát. 1959-ben Zolnay László régész, a történelemtudományok doktora is megvizsgálta a területet, ő már a felszínen nem látott falakat, viszont egy kutat be tudott azonosítani, melyről Rómer Flóris is említést tett.

A kutatás több bejárást követően 2019-ben folytatódott, amikor is geofizikai vizsgálattal pásztázták végig a nyitott területeket, ahol erre lehetőség adódott, majd tavaly, egy szonáros búvárrégészeti kutatás során egy omladékmezőre lettek figyelmesek.
A mostani kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, hogy pontosan miből is állhat ez az omladékmező, találhatóak-e benne középkori maradványok. Az akció sikeresnek bizonyult, egy sekély vizes merülés során sok faragott követ találtak, de vannak újabb kori leletek is. Az viszont már most megállapítható, hogy az omladék mai formáját az újkorban nyerte el.

Kedvezők voltak a körülmények a merüléshez, a közelben lévő keresztgát mérsékelte a Duna erősebb hullámait, az idő is kedvezett, hiszen sütött a nap, a víz körülbelül 20 fokos volt és szerencsére a víz alatti adottságok is megfelelőek voltak, 40-50 centiméteres látótávolsággal.
Az első merülést Dr. Puskás Norbert végezte, hogy egy általános képet kapjunk a víz alatti területről. Már ez alkalommal kiderült, hogy ez az omladékmező nagy számban tartalmaz faragott köveket, ún. kváderköveket (kocka vagy téglalap alakú), falazó köveket sőt, olyan lapos faragott köveket is, melyeken ún. csapolás is fellelhető, lehetséges, hogy valamilyen épülethez tartozó ajtó- vagy ablakkeretnek lehetnek a töredékei, de ezt majd további vizsgálatok során fogják tudni pontosítani a szakértők.

A második merülés során Tóth János Attila búvárrégész az omladékmező oldalát vizsgálta meg és számos faragott követ, lehetséges középkori nyílászárókat és modern kori téglákat is talált. Kedvező módon kváderköveket a part mentén és a vízben is fel lehetett fedezni. Következő lépésként a felső réteget kellene eltávolítani, mert nagy valószínűséggel a felszín alatt találhatóak meg a középkori monostor izgalmas leletekben gazdag maradványai.
​
A Budapesti Történeti Múzeum csapata szeretné további geofizikai és szonáros kutatással feltárni a következő rétegeket is, melyre remélhetőleg jövőre lesz lehetőség.

Fotók: Keppel Ákos / BTM

​​Különlegessé tette az idei év előkészületeit, hogy tereprendezés közben igazi régészeti leletek kerültek elő, egy robbanó lövedék töredékdarabja, illetve egy tollkés pengéje.

​​Néhány érdekes információ az előkerült tárgyakról, azok történetéről:
A lövedékdarab minden bizonnyal egy valaha felrobbant fekete kézigránát darabja. Kétséges, hogy ez a konkrét lelet pontosan melyik évből származik, az viszont bizonyos, hogy a XVII. században már elterjedt volt a kézi-, vagy egy másik elnevezés szerint az úgynevezett dobógránát. Használata haditechnikai fejlesztésnek számított akkoriban, mert már veszélyesebb volt az ellenségre a gránát elhajítójánál.
De mi is pontosan egy kézigránát? Az 1600-as években, amikor a török uralom már több évtizede jelen volt hazánkban, korabeli csodafegyvernek számított, főként öntöttvasból készült, de volt agyag-, üveg-, és bronztestű gránát is. Súlyuk változó volt, de nagyjából 2-4 kg között mozogtak, anyaguktól és méretüktől függően. Harci eszközként nagyjából 30 lépésre is el lehetett őket hajítani, s egy egyszerű kanóc szolgált a gyújtójuknak.
(Forrás: A kézigránát a várostromtechnikában - Buda 1686. - Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp (blog.hu)
​A kézigránát a várostromtechnikában - Buda 1686.) 

​​Azt nem tudhatjuk, hogy a most megtalált lövedékdarab pontosan mikori, de nem mindennapi belegondolni, hogy akár az 1686-os ostrom idején is harcolhattak vele, és talán akkoriban került most megtalált helyére, amikor is Budát sikerült 145 év után visszaszerezni a török kézből.

​A tollkést az 1500-as években a toll megvágására használták. Feljegyzések alapján arra lehet következtetni, hogy nem házilag készítették, hanem vásárolták. Nagy mértékben megbecsülték ezt a használati eszközt, kereskedelmi forgalomba kerülése történhetett tokkal vagy anélkül, darab, pár vagy tucatszám alapján. Ára is azokban az időben ez alapján változott. 

​​Régészeti táborunkhoz visszakanyarodva, az ásatást követő napokon a gyerekek restaurátorműhelyben tevékenykedtek, 500-800 éves csontokból amuletteket készítettek, tanulmányozták a kiásott tárgyakat, illetve kódexlapokat is alkottak. A táborban egy zenés előadásra is sor került, amelynek keretében a történész munkájáról és régi történetírókról, énekmondókról tanulhattak a gyerekek.

​A gyerekek délelőttönként különböző szakmákkal ismerkedtek meg, délutánonként pedig azokhoz kapcsolódó alkotó foglalkozásokon vettek részt.

​​Az utolsó napon a héten készült alkotásaikból és a feltárt leletekből saját kiállítást rendeztek be és megnyitóval várták a szülőket, hozzátartozókat.

​Múzeumi táboraink nemcsak kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújt a kisgyerekeknek vakációjuk alatt, hanem edukatív jellege révén információkat kapnak az elmúlt történelmi idők eseményeiről, azok elbeszéléseiről, valamint az említett szakmák rejtelmeiről.

Andriska Emese - Pr, kommunikációs referens