2021 májusában Bencze Zoltán régész ismerteti meg az érdeklődőket egy nyulat ábrázoló, 15. századi majolika padlócsempével.
|
A budai Várnegyed északi részén, a volt Állami Nyomda területén 1996-ban megelőző régészeti kutatásokat végzett múzeumunk. A mai Országház utca északi szakaszán feltárt egyik középkori ház maradványaiból került elő egy hatszögletű majolika padlócsempe. A kék színű, növényi mintás keretbe foglalt középmezőben egy heraldikailag jobbra forduló (a heraldikában a jobb és bal oldalt a pajzs mögött álló viselője szemszögéből tekintjük), füleit hátracsapó, éppen ugrani készülő nyulat láthatunk.
Itáliában Mátyás király feleségének, Aragóniai Beatrixnak a nagyapja, I. Alfonz hozta divatba a hispán–mór majolikapadlót. Nápolyi palotájának újjáépítési munkáihoz ugyanis kék festésű, arany fényű ónmázas csempéket rendelt a 15. század közepén egy mór fazekastól, aki a valenciai Manises-ben dolgozott. A ránk maradt hatszögletű és négyzetes darabok Alfonz címereit és jelképeit ábrázolják. Ezt a padlóburkolási módot azután Nápoly több templomában is alkalmazták, de elterjedt Itália más részein is. A valenciai padlók legjellemzőbb rendszere szerint egy négyzet alakú csempe körül elhelyezkedő négy, nyújtott, hatszögletes csempe által alkotott nyolcszögletű modulokból épül fel a padló, melyet a sarkokon háromszög alakú csempe zár le. Hunyadi Mátyás király a budai palota reneszánsz stílusú átalakításánál a padlók burkolatánál is követte az itáliai divatot. Bonfini megírja, hogy a palota padlóinak némelyikét mázas csempe borítja. A budai majolikagyártó műhely 1480-1490 között működhetett. A majolikacsempe készítése a következőképp történt: a méretre vágott agyagot először kiégették, majd tejszerű pépet készítettek egy kicsi, ónolvasztó kemencében porrá égetett ón és víz keverékéből. Ebbe az ónpépbe mártották bele a már egyszer kiégetett és most újra felhevített készárut. Az ónmázzal így bevont terméket megszárították, megfestették, majd magas hőfokú tűzben újra kiégették. A Mária Magdolna-templom környékén a középkori Budán magyar ajkú lakosság élt. Itt volt a város egyik piactere, az ún. Szombathely, a szombaton tartott hetipiac helyszíne, amely a plébániatemplom és a Szombat-kapu közötti területen helyezkedett el. Az elnevezés azonban a tényleges piactérnél is nagyobb területre vonatkozott, a Várnegyed teljes északi részére. A város török kézre kerülése, 1541 után a magyarok plébániatemploma volt az egyetlen egyházi épület, amelyet meghagytak a keresztények használatában. A 16. század közepére a magyar lakosság többsége a hitújítás elveit tette magáévá, néhányan azonban megmaradtak a római egyház szokásainál. Egy 1555-ös forrásunk megírja, hogy a korban meglehetősen egyedülálló módon – az ökumenizmus korai példájaként – a templomot deszkafallal két részre osztották. A szentélyben két öreg pap misézett és mondta a zsolozsmát, a hajóban magyar nyelven lutheránus istentiszteletet végeztek. A templomot végül a 16. század végén alakították át muszlim istentiszteleti hellyé. Buda 1686-os visszavívásakor a terület komoly károkat szenvedett, valószínűleg akkor pusztulhatott el az a középkori eredetű lakóház is, ahonnan padlócsempénk előkerült. A feltárást Bencze Zoltán régész vezette. |
Fotó: Keppel Ákos, Szebellédi Attila
|
A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2017 októberében indította 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát.
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
2020 májusában 1 HÓNAP - 1 TÁRGY néven megújult a sorozat: múzeumunk régészei mellett olyan kollégáink is megismertethetik az érdeklődőkkel az általuk ajánlott izgalmas tárgyakon keresztül szakmájuk szépségét, akiknek területe kapcsolódik a régészethez - történészek, restaurátorok, archeozoológusok is kutatják, nyomozzák a múlt emlékeit, s a múlt kapcsolódását a jelenhez.
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
2020 májusában 1 HÓNAP - 1 TÁRGY néven megújult a sorozat: múzeumunk régészei mellett olyan kollégáink is megismertethetik az érdeklődőkkel az általuk ajánlott izgalmas tárgyakon keresztül szakmájuk szépségét, akiknek területe kapcsolódik a régészethez - történészek, restaurátorok, archeozoológusok is kutatják, nyomozzák a múlt emlékeit, s a múlt kapcsolódását a jelenhez.
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.