1.
Beesteledett. A Vármúzeumra csend borult.
2.
A gótikus szobrok közül egy kendős női alak megmozdult. Lassan lemászott a talapzatról. Elindult kifelé. Amint a hold rásütött, a szobor elkezdett színesedni és egyre emberibbé válni. Ő volt Lujza.
3.
A festmények között Mária Dorottya főhercegnő portréja kiugrott a keretből, és elindult lefelé a lépcsőn.
4.
Az első emeleten egy díszes vázára festett pásztorfiú felállt. Ugyanígy tett Pihe és Puha, a képen heverő két bárány.
– Amálkaaaaa! – kiáltotta a fiú a mellette ülő pásztorlánynak.
– Jó reggelt, Albert! – dörzsölte a szemét Amálka.
– Éjszaka van! – helyesbített Albert.
– Gyere! – ugrott le Albert Puhával a vázáról, majd lesegítette ikertestvérét és Pihét.
5.
Lujza, Mária Dorottya főhercegnő, valamint Albert és Amálka a nagyteremben találkoztak.
– Szia, Mári-Dóri! Sziasztok, Amá-Alb! – köszönt Lujza.
– Jó regg… vagyis jó éjszakát – mondta Amálka.
Azzal munkához láttak.
6.
Most már elárulom, hogy mit csináltak. Gyermeknap volt. Kitoltak mindent a teremből, mert mert minden gyereknek ajándékot akartak készíteni. A közeli cukrászdából pár marcipánemberke is átjött segíteni. Mári-Dóri egy öltönyös marcipánnal együtt játékokat varrt. (Mári-Dóri babákat, a marcipán pedig plüssöket.) Lujza és egy kosztümös női marcipán hintalovat, fabábut, sakktáblát és hintát faragtak. Amálka, Albert és egy marcipángyerek könyveket készített. Amálka gépelte a szöveget, Albert rajzolta a borítót, a marcipán pedig összefűzte a lapokat. Végül közösen készítettek egy napernyős porcelánbabát is.
7.
Amikor elkészültek, az ajándékokkal együtt felszálltak egy éppen arra úszó felhőre.
– Beee! – bégetett Puha.
Ez azt jelenthette, “juhú!” Puha rúgott egyet, amivel fellökött egy csomagot.
– Puha! Leesik a csomag – kiáltott rá Mári-Dóri a bárányra.
Mielőtt elkaphatta volna, az ajándék lepottyant. Szerencsére nem voltak annyira magasan, hogy ne találják meg. Csak kicsit poros lett, de úgy vélték, különösebb baja nem esett.
8.
Minden gyerek házánál megálltak, és elrejtettek egy-egy ajándékot.
9.
Pirkadt. Megérkeztek az utolsó házhoz. Már csak egy csomag volt hátra, éppen az, amit Puha lelökött.
– De hiszen ez eltörött! – kiáltott fel rémülten Amálka.
És valóban. A dobozban lévő napernyős porcelánbaba karja törötten hevert a játék mellett.
– Pszt, Amálka! Felébreszted az egész lakosságot! – csitítgatta testvérét Albert.
Már nem maradt idő visszamenni és másik ajándékot készíteni.
– Van egy ötletem – csillant fel Lujza szeme.
10.
Lujza előkapta a titkos laptopot, és megnyitotta rajta a www.kivansag.hu oldalt.
– Úgy tűnik, korábban rosszat mutatott a gép! Ez a kislány csak azért vágyott porcelánbabára, hogy ne csúfolják az osztálytársai – mondta hosszas keresgélés után.
– Én tudom, mit adjunk neki! – szólalt meg Albert. – Ajándékozzunk babakészítő könyvet!
– Babaruha-készítőt is! – egészítette ki Amálka.
Lujza elővarázsolt táskájából egy nagy köteg papírt, azzal munkához is láttak: a szabásmintákat Amálka rajzolta, a szöveget Albert írta hozzá. Mári-Dóri fűzte össze, Lujza pedig a borítót készítette el. Pihének és Puhának az a fontos feladat jutott, hogy a borítóból maradt miszliket elrágcsálják.
11.
A kislány olyan gyönyörű babát készített a könyv segítségével, hogy az osztálytársai többé nem csúfolták.
12.
A következő gyermeknapkor nézz körül a szobádban, hátha te is kapsz valami szépet a Vármúzeum lakóitól.
Beesteledett. A Vármúzeumra csend borult.
2.
A gótikus szobrok közül egy kendős női alak megmozdult. Lassan lemászott a talapzatról. Elindult kifelé. Amint a hold rásütött, a szobor elkezdett színesedni és egyre emberibbé válni. Ő volt Lujza.
3.
A festmények között Mária Dorottya főhercegnő portréja kiugrott a keretből, és elindult lefelé a lépcsőn.
4.
Az első emeleten egy díszes vázára festett pásztorfiú felállt. Ugyanígy tett Pihe és Puha, a képen heverő két bárány.
– Amálkaaaaa! – kiáltotta a fiú a mellette ülő pásztorlánynak.
– Jó reggelt, Albert! – dörzsölte a szemét Amálka.
– Éjszaka van! – helyesbített Albert.
– Gyere! – ugrott le Albert Puhával a vázáról, majd lesegítette ikertestvérét és Pihét.
5.
Lujza, Mária Dorottya főhercegnő, valamint Albert és Amálka a nagyteremben találkoztak.
– Szia, Mári-Dóri! Sziasztok, Amá-Alb! – köszönt Lujza.
– Jó regg… vagyis jó éjszakát – mondta Amálka.
Azzal munkához láttak.
6.
Most már elárulom, hogy mit csináltak. Gyermeknap volt. Kitoltak mindent a teremből, mert mert minden gyereknek ajándékot akartak készíteni. A közeli cukrászdából pár marcipánemberke is átjött segíteni. Mári-Dóri egy öltönyös marcipánnal együtt játékokat varrt. (Mári-Dóri babákat, a marcipán pedig plüssöket.) Lujza és egy kosztümös női marcipán hintalovat, fabábut, sakktáblát és hintát faragtak. Amálka, Albert és egy marcipángyerek könyveket készített. Amálka gépelte a szöveget, Albert rajzolta a borítót, a marcipán pedig összefűzte a lapokat. Végül közösen készítettek egy napernyős porcelánbabát is.
7.
Amikor elkészültek, az ajándékokkal együtt felszálltak egy éppen arra úszó felhőre.
– Beee! – bégetett Puha.
Ez azt jelenthette, “juhú!” Puha rúgott egyet, amivel fellökött egy csomagot.
– Puha! Leesik a csomag – kiáltott rá Mári-Dóri a bárányra.
Mielőtt elkaphatta volna, az ajándék lepottyant. Szerencsére nem voltak annyira magasan, hogy ne találják meg. Csak kicsit poros lett, de úgy vélték, különösebb baja nem esett.
8.
Minden gyerek házánál megálltak, és elrejtettek egy-egy ajándékot.
9.
Pirkadt. Megérkeztek az utolsó házhoz. Már csak egy csomag volt hátra, éppen az, amit Puha lelökött.
– De hiszen ez eltörött! – kiáltott fel rémülten Amálka.
És valóban. A dobozban lévő napernyős porcelánbaba karja törötten hevert a játék mellett.
– Pszt, Amálka! Felébreszted az egész lakosságot! – csitítgatta testvérét Albert.
Már nem maradt idő visszamenni és másik ajándékot készíteni.
– Van egy ötletem – csillant fel Lujza szeme.
10.
Lujza előkapta a titkos laptopot, és megnyitotta rajta a www.kivansag.hu oldalt.
– Úgy tűnik, korábban rosszat mutatott a gép! Ez a kislány csak azért vágyott porcelánbabára, hogy ne csúfolják az osztálytársai – mondta hosszas keresgélés után.
– Én tudom, mit adjunk neki! – szólalt meg Albert. – Ajándékozzunk babakészítő könyvet!
– Babaruha-készítőt is! – egészítette ki Amálka.
Lujza elővarázsolt táskájából egy nagy köteg papírt, azzal munkához is láttak: a szabásmintákat Amálka rajzolta, a szöveget Albert írta hozzá. Mári-Dóri fűzte össze, Lujza pedig a borítót készítette el. Pihének és Puhának az a fontos feladat jutott, hogy a borítóból maradt miszliket elrágcsálják.
11.
A kislány olyan gyönyörű babát készített a könyv segítségével, hogy az osztálytársai többé nem csúfolták.
12.
A következő gyermeknapkor nézz körül a szobádban, hátha te is kapsz valami szépet a Vármúzeum lakóitól.