|
A Középkori Zsidó Imaház kiállítóhely Buda város középkori és kora újkori zsidó közösségének állít emléket a Táncsics Mihály utca 26. szám alatti lakóház földszintjén. A II. világháború pusztítását követő helyreállítás során, 1964-ben az épület földszintjének boltozatán héber feliratokkal kísért festett ábrákat fedeztek fel, majd a középkori eredetű helyiség rekonstrukciója után alakították ki a kiállítóteret.
A zsidó közösség a város 13. század közepén történt alapítása óta jelen volt a városban. Első városrészük a mai Fehérvári kaputól a Királyi palotához vezető út mellett helyezkedett el, amelyet a 15. század elején fel kellett adniuk. Ezután települtek át a mai Táncsics Mihály utca északi szakaszába, a korabeli Zsidó utcába, ahol rövid megszakítással egészen 1686-ig élt a közösség. A kiállításon tablókon ismerhetjük meg a budai vár középkori és török kori zsidónegyedeinek életét, illetve a Várnegyed területén régészeti ásatásokon feltárt, és jelenleg nem látogatható zsinagógákat. Megtekinthetjük a szomszédos Táncsics Mihály utca 23. sz. telken megtalált zsinagóga néhány kiemelt építészeti elemét, illetve az egykori zsidó lakosságra emlékeztető sírkövek gyűjteményét. A kiállítóhely ma imahely szerepet is betölt, Budavári Zsinagógaként az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség használja. CÍM:
1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 26. NYITVATARTÁS: hétfő: ZÁRVA kedd: 10:00–18:00 szerda: 10:00–18:00 csütörtök: 10:00–18:00 péntek: 10:00–17:00 szombat: ZÁRVA vasárnap: 10:00–18:00 A KÖZÉPKORI ZSIDÓ IMAHÁZ AZ ALÁBBI NAPOKON HITÉLETI TEVÉKENYSÉG MIATT ZÁRVA TART: szeptember 7-8. szeptember 15-16. szeptember 21-22. szeptember 27-28-29. |
TÉRKÉP
|
A BUDAI ZSIDÓSÁG A KÖZÉPKORBAN ÉS A KORA ÚJKORBAN
Buda várost a tatárok 1241–1242-ik évi hadjárata után alapította IV. Béla király (1235–1270) és az új településre zsidó közösség is költözött. IV. Béla király 1251-ben kiadott kiváltságlevelében szabályozta a zsidók jogait és szabadságait és a keresztényekhez való viszonyát, amely azután az egész középkor folyamán érvényben maradt a Magyar Királyság területén. A zsidók közösségét a királyi kamara tulajdonának tekintették, közvetlenül a kincstárnak adóztak és oltalmukról a király gondoskodott az országos zsidóbíró (rendszerint a tárnokmester vagy a nádor) útján. A korai budai zsidónegyed a mai Fehérvári kaputól a Királyi Palotához vezető út mentén terült el.
A 15. század közepére a zsidónegyed a város északi részére települt át. Az új Zsidó utcában ( ma Táncsics Mihály utca) a kiállítóhelyünkkel szembeni telken (23. szám) épült fel az újabb zsinagóga (1461). Mátyás király uralkodása alatt (1458–1490) kedvező fordulat állt be a magyarországi zsidók életében, az uralkodó a magyarországi zsidók élére prefektust nevezett ki. A tisztség a budai Mendel család tagjai között öröklődött. A középkori zsidónegyed életének az oszmán hódítás vetett véget. A mohácsi csatában (1526) győztes Szülejmán szultán (1520–1566) miután bevonult a lakosaitól elhagyott Budára, az itt maradt zsidókat a Birodalom nagyvárosaiba telepítette át.
Szülejmán szultán 1541-ben elfoglalta és az Oszmán Birodalomhoz csatolta Buda városát, ahová a zsidók is visszatérhettek újból birtokba véve elhagyott házaikat és zsinagógájukat. Budán a török korban jelentős számú zsidó lakosság élt, a város népességének mintegy 10-15 százalékát alkották. Három zsinagógájukat is megemlítik a korabeli leírások. Az Oszmán Birodalom nyújtotta védelemnek köszönhetően a zsidók Budán viszonylagos nyugalomban élhettek, amelyet csupán az időről időre fellángoló háborús időszakok szakítottak meg. Ennek a világnak vetett véget 1686 sorsfordító éve. A törökellenes keresztény liga serege hosszú, elkeseredett ostrom végén szeptember 2-án elfoglalta a várost. A zsidó lakosság osztozott a város többi lakójának sorsában, a győztes katonáknak engedélyezett háromnapos szabad rablás során többségüket megölték vagy rabságba hurcolták, ahonnan csupán magas váltságdíj fejében szabadulhattak meg, de nem térhettek vissza Budára.
Falképek a Középkori Zsidó Imaházban
A boltozat vörössel festett ábráit az épület helyreállítása során 1964-ben tárták fel. A héber írásjeleken a 16-17. század török kézírásának hatása ismerhető fel. Az első kép a Dávid csillagot ábrázolja a közé írt papi áldás szövegével. A második képen egy felfelé irányzott íj látható, amelyben Hanna imájának egy versét jegyezték fel. Ez a felirat utal arra a reményre, hogy az ostromok során a törökök sikeresen megoltalmazzák a budai várat.
Dávid csillag – Papi áldás
יברכך ה׳ וישמרך
יאר ה׳ פניו
אליך ויחנך ישא
ה׳ פניו אליך
וישם לך שלום
4 Mózes 6:24-26
Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrködjék fölötted. Ragyogtassa az Örökkévaló az Ő arcát reád és legyen hozzád kegyelmes. Fordítsa az Örökkévaló az Ő arcát feléd és szerezzen neked békét.
Íj – Hanna imája
קשת ניבורים
חתים ונכשלים
אזרו חיל
1 Sámuel 2:4
A hatalmasoknak íja megtörik, és az elesettek erőre kapnak.
Buda várost a tatárok 1241–1242-ik évi hadjárata után alapította IV. Béla király (1235–1270) és az új településre zsidó közösség is költözött. IV. Béla király 1251-ben kiadott kiváltságlevelében szabályozta a zsidók jogait és szabadságait és a keresztényekhez való viszonyát, amely azután az egész középkor folyamán érvényben maradt a Magyar Királyság területén. A zsidók közösségét a királyi kamara tulajdonának tekintették, közvetlenül a kincstárnak adóztak és oltalmukról a király gondoskodott az országos zsidóbíró (rendszerint a tárnokmester vagy a nádor) útján. A korai budai zsidónegyed a mai Fehérvári kaputól a Királyi Palotához vezető út mentén terült el.
A 15. század közepére a zsidónegyed a város északi részére települt át. Az új Zsidó utcában ( ma Táncsics Mihály utca) a kiállítóhelyünkkel szembeni telken (23. szám) épült fel az újabb zsinagóga (1461). Mátyás király uralkodása alatt (1458–1490) kedvező fordulat állt be a magyarországi zsidók életében, az uralkodó a magyarországi zsidók élére prefektust nevezett ki. A tisztség a budai Mendel család tagjai között öröklődött. A középkori zsidónegyed életének az oszmán hódítás vetett véget. A mohácsi csatában (1526) győztes Szülejmán szultán (1520–1566) miután bevonult a lakosaitól elhagyott Budára, az itt maradt zsidókat a Birodalom nagyvárosaiba telepítette át.
Szülejmán szultán 1541-ben elfoglalta és az Oszmán Birodalomhoz csatolta Buda városát, ahová a zsidók is visszatérhettek újból birtokba véve elhagyott házaikat és zsinagógájukat. Budán a török korban jelentős számú zsidó lakosság élt, a város népességének mintegy 10-15 százalékát alkották. Három zsinagógájukat is megemlítik a korabeli leírások. Az Oszmán Birodalom nyújtotta védelemnek köszönhetően a zsidók Budán viszonylagos nyugalomban élhettek, amelyet csupán az időről időre fellángoló háborús időszakok szakítottak meg. Ennek a világnak vetett véget 1686 sorsfordító éve. A törökellenes keresztény liga serege hosszú, elkeseredett ostrom végén szeptember 2-án elfoglalta a várost. A zsidó lakosság osztozott a város többi lakójának sorsában, a győztes katonáknak engedélyezett háromnapos szabad rablás során többségüket megölték vagy rabságba hurcolták, ahonnan csupán magas váltságdíj fejében szabadulhattak meg, de nem térhettek vissza Budára.
Falképek a Középkori Zsidó Imaházban
A boltozat vörössel festett ábráit az épület helyreállítása során 1964-ben tárták fel. A héber írásjeleken a 16-17. század török kézírásának hatása ismerhető fel. Az első kép a Dávid csillagot ábrázolja a közé írt papi áldás szövegével. A második képen egy felfelé irányzott íj látható, amelyben Hanna imájának egy versét jegyezték fel. Ez a felirat utal arra a reményre, hogy az ostromok során a törökök sikeresen megoltalmazzák a budai várat.
Dávid csillag – Papi áldás
יברכך ה׳ וישמרך
יאר ה׳ פניו
אליך ויחנך ישא
ה׳ פניו אליך
וישם לך שלום
4 Mózes 6:24-26
Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrködjék fölötted. Ragyogtassa az Örökkévaló az Ő arcát reád és legyen hozzád kegyelmes. Fordítsa az Örökkévaló az Ő arcát feléd és szerezzen neked békét.
Íj – Hanna imája
קשת ניבורים
חתים ונכשלים
אזרו חיל
1 Sámuel 2:4
A hatalmasoknak íja megtörik, és az elesettek erőre kapnak.