1 HÓNAP - 1 TÁRGY - 1 RÉGÉSZ
A Vármúzeum sorozata

2017 novemberében Rétiné Zádor Judit régész ismerteti meg az érdeklődőket egy 15. századi Krisztus-monogramos majolika kancsó történetével.

2012-ben Pest belvárosában, a Váci utca 54. számú telkén egy Itáliában készült, Krisztus-monogramos majolika kancsó került elő.

A különleges edény egy kőházhoz tartozó, fával kibélelt gödörből jött a napvilágra, amelyet a 15. században háztartási hulladékkal töltöttek fel. A lakóház a fallal körülvett, középkori Pest városának déli részén, a mai Váci utca 54. szám alatt állt.

A törtfehér ónmázas kancsót kobaltkék és okkersárga színű vonalakkal és indákkal díszítették. Különlegessége az elején lévő, „IHS” monogramos medalion (kör vagy ovális formába foglalt motívum), melyen a „h” betű felső része kereszt alakot vesz fel. Az „IHS” monogram Jézus Krisztus nevének „Jesus Hominum Salvator” rövidítése, legelterjedtebb feloldása „Jézus az emberek Megváltója”. A monogram ábrázolása Sienai Szent Bernardin ferences szerzetes nevéhez fűződik. A 15. század első felében tevékenykedő szerzetes a prédikációi után „IHS” feliratú kis táblát emelt fel a hívei előtt felszólítva őket Jézus Krisztus tiszteletére. A rövidítés széles körben terjedt el először Itáliában, majd a keresztény Európa többi országában is, ezért az egyházi és a világi reprezentáció legértékesebb tárgyain, így a majolika korsókon, kancsókon és tálakon a medalionba foglalt felirat egyaránt megtalálható volt.

Külön érdekesség, hogy pontosan ugyanilyen majolika kancsót ábrázolt Hans Memling, a 15. század második felében élt flamand művész az Imádkozó ifjú képmása (Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid) című festményének hátoldalán. A képen egy csendélet szerepel, amelyen egy kék mintás majolika vázában fehér liliomok és lila íriszek pompáznak. A virágok szimbolikus jelentése a „Mária tisztelettel” kapcsolatos, többek között szeplőtelenségére és Krisztus halála feletti fájdalmára utalnak. A festmény után a szakirodalomban ezt a majolika kancsó típust „Memling vázának” is nevezik.

A leghíresebb majolikakészítő műhelyek Itáliában, Pesaróban és Faenzában működtek. Innen kerültek Magyarországra, elsősorban Mátyás király budai palotájába. Megjelenésük 1476-tól, Beatrix királyné budai tartózkodásától kezdve figyelhető meg.

A Váci utca 54. számú telken előkerült kancsóhoz hasonló típus 1962-ben, a kőszegi vár feltárásakor látott napvilágot. Érdekes, hogy mind a két kancsó alakja, magassága és talp-átmérője pontosan megegyezik, ezért elképzelhető, hogy azonos műhely alkotásai lehetnek. A kutatás mai állása szerint Pesaróban készülhettek az 1470-80-as években.

Mivel további jelentős majolikatöredékek - köztük a legkiemelkedőbb a „Kancsó ifjú profilképével” is előkerültek Kőszegen, feltételezik, hogy a leletanyag Mátyás király 1482-es ott tartózkodásához köthető. Ekkor az IHS monogramos korsó a királyi reprezentáció része lehetett.

​A Váci utca 54. számú telken feltehetően egy polgárház állt. A házhoz tartozó gödörből egy tipikus 15. századi háztartás mindennapi használati eszközei - festett és egyszerűbb fazekak, korsók, üvegtöredékek - kerültek a napvilágra. Ezért különleges, hogy a középkori Pest város egyik lakóházának tartozéka, berendezési tárgya lehetett - az akár a királyi reprezentáció részét is képezhető – díszes majolika kancsó.

MINI-INTERJÚ A CIKK ÍRÓJÁVAL

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?
Gyerekkori álmom volt, hogy régész lehessek. Iskolai nyári szünetekben már dolgoztam ásatásokon, és ekkor végleg beleszerettem a múlt kutatásába.

Mely korszakkal foglalkozol és miért?
Mindig a középkori történelem érdekelt, történészként és régészként is ezzel szerettem foglalkozni.

Mi az, amit a leginkább szeretsz a szakmádban?
Középkori városok kialakulását, topográfiai fejlődését, anyagi kultúráját szeretem a leginkább. Kutatásaim nagy részét a Budai Várhegyen, Pest Belvárosában végeztem. Kiemelten érdekel a Budai Várhegy alatt húzódó pince és barlang rendszer kialakulása, története, amihez levéltári kutatásokat is sikerült végeznem.

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?
Az építkezésekkel, a kivitelezéssel párhuzamosan régészeti feltárást végezni, és a kutatást adott időre befejezni. Télen- nyáron, több méter mélységben is helytállni.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?
A most kiállított majolika kancsó előkerülése egy elhagyott középkori szemétgödörben.

Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?
​Mert szép, viszonylag ritka, és igazi éke lehetett egy 15. századi polgári lakóháznak.

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2017 októberében indította 1 hónap, 1 tárgy,
​1 régész című sorozatát.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.

---