„Nagyon szép volt minden.”
„Rendkívüli mértékben tetszett ez a múzeum, de már éhes vagyok.”
„Szuper a kiállítás, és nagyon aranyos volt a teremőr néni! :)”
Csak néhány gyöngyszem az elmúlt évtizedek vendégkönyveiből, amelyek eddig a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának Adattárában lapultak. De most végre leporoltuk őket.
Az ember köztudottan olyan lény, aki szeret nyomot hagyni, és ha erre egy-egy üres papírlap lehetőséget ad egy múzeumban, azt a látogatók általában előszeretettel ki is használják – ki így, ki úgy.
A vendégkönyvek nagyjából a múzeumokkal egyidősek. Az elsőkben még csak egy-egy név, dátum szerepelt; aztán az évtizedek során egyre bátrabb, szabadabb vélemény-nyilvánítások következtek. Valaki persze továbbra is csak szignóz, dátumoz, valaki viszont idéz, összegez, számonkér, vagy éppen pár sorban megoldja a világ gondjait.
Be- és megjegyzések, beszólások, elismerések, szösszenetek.
Skiccek, irka-firkák, művészi szintű rajzok, beragasztott névjegykártyák.
Ezek mind-mind ott lapulnak egy-egy kiállítás végén, abban a bizonyos vastag, bőrkötésű könyvben, amely – mint egyfajta „fórum” – a csodával határos módon az online posztok és kommentek világában is fennmaradt.
„Légy a vendégünk, légy az emlékünk” – szól az ismert Illés-dal egyik sora, és valóban: ahogyan a toll hegye elhagyja a papírt, abban a pillanatban emlékké válik a látogató.
A vendégkönyvek mellett most archív fotókat, látogatói nyilvántartásokat is bemutatunk három régi kiállítóhelyünkről (Gül Baba türbéje, Halászbástya-Kőemléktár, régi budai városháza) és két jelenleg is működő múzeumi részlegünkből (Középkori Zsidó Imaház, középkori palota).
Ezek között egy-egy híresség kézjegye, fotója is felbukkan majd Kádár Jánostól Margaret Thatcherig, Sinkovits Imrétől Zelk Zoltánig; bizonyítandó, hogy mennyi apró érdekességet őriz egy múzeumi adattár.
Ez a kiállítás tehát most nem műtárgyakat, hanem valami egészen mást tár a látogató elé: a látogatót.
És mivel nincs kiállítás „vendégkönyv” nélkül, a tárlat megtekintése után kérjük, hagyjon jelet, nyomot, emléket az üzenőfal-tablón!
Kellemes időtöltést, jó szórakozást kívánunk kiállításunkban!
Kurátorok: Benyó Gergely, Éder Katalin, Ternovácz Adél
Fotók: Márkus András, Petrás István, Tihanyi Bence
Angol fordítás: Szij Barbara
Grafika: B. Jankó Melinda
„Rendkívüli mértékben tetszett ez a múzeum, de már éhes vagyok.”
„Szuper a kiállítás, és nagyon aranyos volt a teremőr néni! :)”
Csak néhány gyöngyszem az elmúlt évtizedek vendégkönyveiből, amelyek eddig a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának Adattárában lapultak. De most végre leporoltuk őket.
Az ember köztudottan olyan lény, aki szeret nyomot hagyni, és ha erre egy-egy üres papírlap lehetőséget ad egy múzeumban, azt a látogatók általában előszeretettel ki is használják – ki így, ki úgy.
A vendégkönyvek nagyjából a múzeumokkal egyidősek. Az elsőkben még csak egy-egy név, dátum szerepelt; aztán az évtizedek során egyre bátrabb, szabadabb vélemény-nyilvánítások következtek. Valaki persze továbbra is csak szignóz, dátumoz, valaki viszont idéz, összegez, számonkér, vagy éppen pár sorban megoldja a világ gondjait.
Be- és megjegyzések, beszólások, elismerések, szösszenetek.
Skiccek, irka-firkák, művészi szintű rajzok, beragasztott névjegykártyák.
Ezek mind-mind ott lapulnak egy-egy kiállítás végén, abban a bizonyos vastag, bőrkötésű könyvben, amely – mint egyfajta „fórum” – a csodával határos módon az online posztok és kommentek világában is fennmaradt.
„Légy a vendégünk, légy az emlékünk” – szól az ismert Illés-dal egyik sora, és valóban: ahogyan a toll hegye elhagyja a papírt, abban a pillanatban emlékké válik a látogató.
A vendégkönyvek mellett most archív fotókat, látogatói nyilvántartásokat is bemutatunk három régi kiállítóhelyünkről (Gül Baba türbéje, Halászbástya-Kőemléktár, régi budai városháza) és két jelenleg is működő múzeumi részlegünkből (Középkori Zsidó Imaház, középkori palota).
Ezek között egy-egy híresség kézjegye, fotója is felbukkan majd Kádár Jánostól Margaret Thatcherig, Sinkovits Imrétől Zelk Zoltánig; bizonyítandó, hogy mennyi apró érdekességet őriz egy múzeumi adattár.
Ez a kiállítás tehát most nem műtárgyakat, hanem valami egészen mást tár a látogató elé: a látogatót.
És mivel nincs kiállítás „vendégkönyv” nélkül, a tárlat megtekintése után kérjük, hagyjon jelet, nyomot, emléket az üzenőfal-tablón!
Kellemes időtöltést, jó szórakozást kívánunk kiállításunkban!
Kurátorok: Benyó Gergely, Éder Katalin, Ternovácz Adél
Fotók: Márkus András, Petrás István, Tihanyi Bence
Angol fordítás: Szij Barbara
Grafika: B. Jankó Melinda