2019 márciusában Bencze Zoltán régész ismerteti meg az érdeklődőket a Várnegyedben előkerült velencei aranydukátok történetével.

A budai Várnegyed északi végén a Hadtörténeti Múzeum egy új épületszárnyat akart építeni udvarára. Az építkezés 1987-ben kezdődött volna és 1988-ban fejeződött volna be. Az épület tervezése során fel sem merült, hogy a területről előzetes feltárás útján tájékozódjanak. Az előkészítő munkálatok során előkerült jelentős építészeti emlékek miatt azonban szükségessé vált a terület feltárása. A múzeum udvarán 1987–1990 között folytatott régészeti kutatások nemcsak a 13. századi városfalra, hanem a városfal belső oldalára is kiterjedtek. Ez volt a Várnegyed területén az első olyan eset, amikor az előkerült régészeti maradványok miatt valamilyen építési beruházás meghiúsult. A Hadtörténeti Múzeum udvarán előkerült középkori falakból ma egyedül a helyreállított 13. századi tornyot láthatjuk, a többi maradványt visszatemették. A régészeti feltárások során előkerült négy velencei aranydukátból egyet Francesco Molin (1646–1655), hármat pedig Alvise Contarini (1676–1684) dózse uralkodásának idejében vertek. A velencei aranyak előlapján a város védőszentje, Szent Márk előtt térdelő dózse látható. Hátlapjukra a jobb kezével áldást osztó, bal kezében Bibliát tartó Jézus alakját verték.
 
A középkori Magyarország területéről viszonylag csekély számban kerülnek elő velencei aranydukátok. A 16–17. századra viszont a velencei aranypénzek jelentősége a korábbi évszázadokhoz képest megnőtt, elsősorban a török hódoltsági területen és Erdélyben voltak használatban. Az 1325-től vert magyar forint színarany-tartalma 3,52 gramm, a 15. század utolsó negyedétől megjelenő török dukáté 3,50 gramm (1566 után már csak 3,45 gramm), a 13. század 80-as éveitől vert velencei dukát eredeti színsúlya 3,48 gramm volt, de később ez is csökkent. Velencében a 15. század második felében azonosan értékelték a magyar és a velencei aranyat: 1452-ben a szenátus elrendelte a magyar forintok kivételével az összes forgalomban lévő idegen pénz beolvasztását, sőt 1472-ben egy rövid ideig hatályban lévő határozat született arról, hogy a velencei hivatalok a dukát mellett elfogadhatják a magyar aranyforintot is mint egyenrangú fizetőeszközt. Az Oszmán Birodalomban kedvezőbb árfolyamon váltották a velencei aranyat, mint a magyar aranyforintot. A velencei aranypénz nem tekinthető a késő középkori és a kora újkori Magyarország meghatározó értékpénzének. Bizonyos külkereskedelmi kapcsolatokban használták, viszont tezaurálás céljából a jobb minőségű magyar aranyforintot részesítették előnyben.

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2017 októberében indította 1 hónap, 1 tárgy,
​1 régész című sorozatát.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.

---

Kattintson a sorozat további darabjaiért!