2018 februárjában B. Nyékhelyi Dorottya régész ismerteti meg az érdeklődőket egy szarvast ábrázoló kályhacsempével.

„Mint szarvas hűs forrás után…”
/Zsolt 42/

1998 és 2000 között a budai várnegyedben, az egykori Teleki-palota helyén folytattunk régészeti feltárást. A középkorban itt három telek húzódott. Az egyik egykori keskeny utcácska középkori feltöltött rétegeinek kibontása során egy kupacban összetört kályhacsempékre bukkantunk. A feldolgozás folyamán beigazolódott a sejtésünk, hogy ezek a darabok egyetlen kályhához tartoztak. Az egyik példányon pl. egy tullni (Ausztria) fazekasok által használt benyomott mesterjegy volt. Az oroszlánt, sárkányt/baziliszkuszt, és az Anjou-házi uralkodóink címerábrázolásához köthető struccot ábrázoló, különböző formájú és méretű kályhacsempék nem a királyi udvarból, hanem az egykor itt állt épületek egyikéből kerültek a szemétbe. A Királypincében felállított tárlóban látható, ugró-ágaskodó szarvast ábrázoló, zöld mázzal bevont, 14. századi kályhacsempe is a fent leírt kályhához tartozott. Az indázó növényi keretelés, amely körbefonja az állatot, szintén utalhat egy rejtett jelentésre: egyes ábrázolásokon a szőlőt csipegető állat az örök életre sóvárgó halandót is jelképezheti.

A szarvas kedvelt és gyakran ábrázolt állat, többféle jelentéssel bíró jelkép volt évszázadokon keresztül. A magyar hagyományban is sokszor megjelenő motívum. A keresztény művészetben gyakran a feltámadás és Krisztus szimbóluma. A kályha ábrázolásait nézve nem nehéz észrevenni a szépen kidolgozott ábrázolások mögött meghúzódó másik lehetséges jelentéstartalmat: a hatalom (oroszlán), a jó (szarvas), és a gonosz (sárkány/baziliszkusz) örök küzdelmét.

Az továbbra is nyitott kérdés, hogy ki lehetett a kályha megrendelője, aki megengedhette magának egy olyan kályha felállítását, amely ábrázolásában, kivitelezésében – teljesen vagy részlegesen –, a királyi udvar részére készült kályhák egyikét másolta le.

Szarvast ábrázoló kályhacsempe a budavári Szent György térről

MINI-INTERJÚ A CIKK ÍRÓJÁVAL

Miért lettél régész? Gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?
Mindig érdekelt a múlt kutatása, ez számomra a régészetben csúcsosodott ki.

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?
A középkorral, mert ez a korszak érdekel.

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?
Azt, hogy nincs két egyforma munka.

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?
Nincs két egyforma helyszín és a munka elvégzéséhez gyakran a még elvárhatót messze meghaladó, nagyfokú alkalmazkodóképesség és rugalmasság kell.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?
Egy középkori kútban talált sáros „csomag”, amelyről a tisztítás-kibontás után kiderült, hogy az Anjou-magyar címert ábrázoló selyemkárpit.

Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?
A kályha általában nem más, mint egy fűtőeszköz, de a díszítése néha többrétegű jelentéstartalmat hordoz. 

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2017 októberében indította 1 hónap, 1 tárgy,
​1 régész című sorozatát.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.

---

Kattintson a sorozat további darabjaiért!